Filmklub: Cinema Paradiso (július 12, péntek, 19.30)

A Cinema Paradiso rövid bevezető után mindjárt egy visszatekintéssel kezdődik, ami végül végighúzódik szinte az egész filmen, csak az utolsó húsz perc az, amikor a történet visszatér a jelenbe. Ennek köszönhetően végig kísérhetjük Totó (teljes nevén Salvatore Di Vita) életének főbb korszakait: ahogy a kezdeti kotnyeles kisgyerekből egy befolyásos üzletemberré vált. Mindezt a tőlünk időben és térben egyaránt távol levő ’50-es évek Szicíliájában. A főszereplővel mi is újra átéljük gyerek és ifjúkorunk örömeit és bánatait, kezdve a viszonzatlan szerelemtől és elutasítástól a boldog együttlétig vagy azt a gyermeki örömet, amit akkor éreztünk, ha egy nagy álmunk valóra vált.
Felelevenülhetnek rég elfeledett emlékek: az első mozi, az általános iskola padja, csínytevések, vagy csak egy kitörölhetetlen kép egy esős vagy éppen derült napról. Az emberi lét alapvető értékeit is feltárja a film: mit is jelent egy szerető család vagy egy ember, aki mentor és példakép is egyben, milyen is elengedni egy valakit vagy valamit, egy embert vagy egy helyet.

Mint minden film esetében itt is nagyon sok minden múlt a színészek játékán. Azonban ne feledjük, hogy mivel a Cinema Paradiso egy ízig-vérig olasz film az eredeti szinkronnal lesz teljes a filmélmény. Az összes főszereplőre úgy illik a ráosztott szerep, mintha ráöntötték volna. Különösen is a kis Totót játszó Salvatore Cascio és az Alfredot játszó Philippe Noiret figurája a legkiemelkedőbb és már-már az ember számára fel sem tűnik, hogy színészek, hanem mintha csak egy mozigépész és egy kisfiú lenne filmezve. Ez időnként már-már vígjáték szerű jeleneteket eredményez, időnként pedig rendkívül megrendítően hat. Éppen ezért talán nem meglepő módon a film műfajának vagy dráma (esetleg romantikus dráma) van feltüntetve, és azon ritka drámák egyike, mely több teljes értékű és katartikus tetőpontot is tartalmaz. Nem mellesleg a film minden lehetséges díjat megnyert mind Olaszországon, mind külföldön, kezdve az Oscartól, a Golden Globe-on át a BAFTA-ig.
„Sajnos” mindegyiken „csak” a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat hozta el, mivel más kategóriában nem tudott indulni. Mint ahogy a Cinema Paradiso esetében semmi, ez sem a véletlen műve: a filmbe technikai téren még most harminc év távlatából sem lehet belekötni. Giuseppe Tornatore félelmetesen jól fogta össze a filmet rendezőként és forgatókönnyvel is kitűnő munkát végzett: minden aprólékosan meg van tervezve, nincsen sehol egy felesleges jelenet sem, nincsenek logikai lyukak sem.

A dicséret az operatőröket is illeti, mai technológiát használva sem lehetett volna jobban megcsinálni, ráadásul nekik csak a harminc évvel ezelőtti eszköztár állt csak rendelkezésre. Ami a film zenéjét illeti az egyébként is zseniális Ennio Morricone, talán, ha nem is a legismertebb, de mindenképpen a legérzelemdúsabb albumot állította össze. Kis érdekesség, hogy a szerelmes témának a megkomponálásában a zeneszerző fia, Andrea Morricone is részt vett.

Egy film a filmezésről, mozizásról. Talán önmagában üresnek hathat, de nagyon nem ismeretlen a filmiparban ez a téma. Ezt a témát hivatott megjeleníteni többek között például a pár éve megjelent Ave, Cézár! is, ami szintén egy tükröt tart az ’50-es, ’60-as évek filmiparjának.
/ED/

olasz-francia dráma, 1988, Rendezői változat: 170 perc
Rendezte: Giuseppe Tornatore

Belépés: ingyenes.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Zenei „nagyhét” a Szent István Házban

Sűrű hetet zárt az ARKME egyesületének kulturális központja, a londoni Szent István Ház: a liturgikus eseményekben bővelkedő húsvéti Nagyhét után ezúttal a rock and rollé és az operetté volt a főszerep. A sort a legújabb hazai supergroup, a Benkő László, Jávori Ferenc (Fegya), Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos Béla alkotta Budapest Gold Stars nyitotta. A formáció alkalmi kalandnak indult, ám az Omega-legenda születésnapjára szervezett zenei együttlét végül tartós kapcsolatba torkollott.

A londoni bulin Szakcsi Lakatost Darvas Ferenc zeneszerző és fejszámolóművész helyettesítette, bár sajátos mutatványait látva (négyjegyű számok összeszorzása, fekve eljátszott Bach-mű, stb.) a helyettesítés itt talán nem a legjobb szó. Az egyedi képességek felvillantása, a frontember-szerep át- és visszapasszolgatása egyébként végigkísérte a produkciót, ahogy az egy supergrouptól elvárható. Müller Péter Sziámi hol francia sanzonok tolmácsolójaként, hol pedig a száműzött odesszai rabbi szerepében vitte a show-t, a munkácsi születésű Fegya orosz és ukrán nyelvű örökzöldekkel énekeltette meg közönség ehhez is értő részét, Benkő László pedig – a két Ferenc zongoraalapú játéka után – a szintetizátorban rejlő lehetőségekről prezentált nagydoktori értekezést.

A kvartett énekese két nappal később – a Müller Péter Sziámi AndFriends vezetőjeként – ismét színpadra lépett, azonban személyén és az olyan ismert dalokon kívül, mint a Mi már leszoktunk róla, nem volt kontinuitás a két esemény között. Az előbbi sanzonos-kuplés-klezmeres beütésű örömzene, míg a másik a hazai alter-rock sűrűjét adó rock and roll buli volt, Kirschner Péter, Winterverber Csaba és Angler Ákos életerős gitár- és ritmusszekciójával megtámasztva. A történeti előzményekig (Sziámi, Kontroll Csoport, URH) visszanyúló szeánszot egyébként – afféle London-specikus sajátosságként – öltönyben érkezett, joviális ’56-os urak is megtisztelték, míg a kulturálisan korrekt közönségreakciót az ülősorok mögött táncoló lányok biztosították. Utóbbiak csupán az Előrelátó csecsemő elmaradása miatt mutattak némi csüggedést, de a problémára végül („Majd megnézem a YouTube-on!”) megtalálták a megoldást.

Egészen más érzésvilágot, s így más hallgatóságot vonzott a Szent István Házba a hétvégén fellépett Operettissimo. A négy énekest – Kolcsár Katalin, Székely Zsejke, Plesa Róbert és Rigmányi István –, valamint egy hegedű- és egy zongoraművészt (Gyenge Balázs és Kolcsár Péter) magába foglaló, magyar operett-klasszikusokkal turnézó társaság nagy része a Kolozsvári Magyar Operából érkezett. Talán ennek, talán a zenei kínálatnak köszönhetően a produkcióra nagyrészt Erdélyből elszármazottak voltak kíváncsiak. (Egy marosvásárhelyi születésű tanárnő például Liverpool környékéről jött ide, majd utazott vissza még aznap.) A műfaj legismertebb alkotásaiból (Bob herceg, Csárdáskirálynő, Marica grófnő) szemezgető repertoár idővel a közönséget is éneklésre késztette, míg az utolsó sorban egy fiatalasszony feltalálta az ülőcsárdást. A kérdésre, hogy az operett – ez a nemrég hivatalosan is hungarikum besorolást kapott irányzat – a jövőben nem szorul-e be egy főleg Erdélyben kedvelt zenei szubkultúra státusába, Plesa Róbert zenekarvezető határozott nemmel felel, s a Fővárosi Operettszínház látogatottsági rekordjait hozza fel példaként.

Hát mostantól ez már a Szent István Házon se múlik.

(hage)

ARKME-tagok toborzása

Banki átutalással történő fizetés esetén kérjük használják az alábbi adatokat:

Acc. Name: Association of Roman Catholic Hungarians in Great Britain
Acc. No: 93544354
Sort Code: 20-35-93
Bank: Barclays    

A referencia-mezőbe kérjük írják be, hogy “ARKME Membership” és egy emailben küldjék át a tagok pontos neveit és elérhetőségét (email és/vagy telefonszám).
Előre is köszönjük támogatásukat!

Gyermektáncház – február 16. szombat, 10.00-től

Néptáncos, játékos, mozgásos, ismerkedős program gyerekeknek és szülőknek egyaránt. A gyermek táncház célja a táncos utánpótlás nevelése, a népi kultúra megszerettetése, néptánc és népdalok tanításán, népi játékokon keresztül.

A táncon túl lesz még kreatív sarok, népmese olvasás, népdal és mondókákat is fogunk tanulni!

Ajánlott: három éves kortól.

Táncot tanít: Herman Panka

Időpont: 10.00 – 13.00

Felnőtt: £3, gyerek: £2

Mindenkit szeretettel várunk!

A gyerektáncházat a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatja. 

 

Önkénteseket keresünk!

Kedves Látogató!

A Szent István Ház különféle rendezvényeihez, programjaihoz önkénteseket keresünk többféle területen. Szükségünk van ügyes-kezűekre, konyha-tündérekre, szervezkedőkre, beszédesekre vagy éppen lelkes csendesekre.

Várjuk jelentkezésed az alábbi elérhetőség egyikén:

info@szentistvanhaz.org

07858-399-572

Kiállítás: “Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956” címmel

Az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete (ARKME) tisztelettel meghív minden érdeklődőt a
Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című
kiállítás megtekintésére amelyre 2018. október 7 és 21 között van lehetőség a Szent István Házban.

A roll-up kiállításon az érdeklődők az egész Kárpát-medencére kiterjedően részletes képet kapnak a málenykij robot szörnyűségeiről. A kiállításon beszkennelt, hiteles dokumentumok mutatják be a Gulág nyomorát, a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatóságának (GUPVI) kíméletlenségét.
(Felhívjuk figyelmüket, hogy a kiállítás anyaga, leírások, magyarázatok, stb. angol nyelven vannak!)

A belépés ingyenes, viszont előzetes egyeztetésre van szükség a nyitvatartás miatt:  info@szentistvanhaz.org

A kiállítás és vendégelőadó látogatása nem jöhetett volna létre a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatása nélkül. Köszönjük!

Varga Miklós jótékonysági zenés estje a Szent István Házban

Történelmi szerepeket keltett életre, miközben maga is fontos szereplője a történelemnek, közelebbről a magyar rocktörténetnek. A P. Box eredeti felállásának volt frontembere 1980-82 között, 1984-ben hozta létre a több lemezt is készítő Varga Miklós Band nevű formációt, 1990-től pedig szólópályára lépett.

Az egyszerre kiváló énekes és színész 1956. december 4-én született. A Varga Miklós és a Band nevű együttessel valamint szóló fellépéseivel évek óta járja az országot és a határon túli magyarokhoz is ellátogat. A fellépéseken kiderült, hogy jól megfér egymás mellett az Őrült lány és az Oly távol vagy tőlem, vagy éppenséggel a Nemzeti dal és a Zöld, a bíbor és a fekete. No és persze az elmaradhatatlan sláger, az Európa. Több mint negyven éve van a pályán. Az István, a király rockopera ősbemutatóján ő kölcsönözte a Pelsőczy László által játszott István énekhangját, később már ő maga alakíthatta a címszereplőt Szörényi Levente és Bródy János darabjában. Pályafutása során megformálhatta többek között Jézus Krisztus, Petőfi Sándor és Dózsa György szerepét is.

Varga Miklós elfogadta meghívásunkat és idén, október 28-án a Szent István Házba látogat, hogy egy szóló estet tartson a legismertebb dalokból 2 x 45 percben.
A koncert a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásának köszönhetően jöhetett létre. Köszönjük.  

A koncerten való részvétel a hely adottságai miatt csakis előzetes bejelentkezés- és regisztrálás feltétele mellett volt lehetséges. A regisztrálás már lezárult, az összes hely elkelt. Várólistára való feliratkozáshoz kérem olvassa el az alábbi értesítést:

A nagy érdeklődésre való tekintettel Varga Miklós zenés estjére a helyek beteltek, a jelentkezés lezárult. Előfordul, hogy különféle okok miatt lesznek akik nem tudnak eljönni és visszamondják. Indítottunk tehát egy várólistát erre az esetre, amelyre az alábbi emailcímen lehet feliratkozni a pontos nevek és telefonszám átküldésével: info@szentistvanhaz.org
Amennyiben fölszabadulnának helyek, úgy legkésőbb okt.28-ig emailen vagy telefonon értesíteni fogjuk a várólistán lévőket jelentkezési sorrend szerint. 

Bővebb információ:
info@szentistvanhaz.org
07858399572

Beszélgetés Varga Miklóssal

Londoni beszélgetés Varga Miklóssal a rock aranykoráról, a Magyar világsikerek hiányáról és a dinasztiaalapításról

Az Angliában élő magyar százezreknek köszönhetően immár London is ugyanolyan kötelező állomás a magyar zenészek számára, mint Pécs vagy Debrecen. Október 28-án Varga Miklós adott emelkedett hangulatú, telt házas koncertet a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Szent István Házban. Az István, a király főhősével, az Európa című örökzöld szerző-előadójával a bulit követő napon beszélgettünk.

Az interjú folytatásához és külön oldalon (.pdf) való megnyitásához kérem kattintson IDE.

A koncert létrejöttét a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatta, amelynek ezúton is köszönjük a hozzájárulását ehhez a színvonalas eseményhez.

1 2 3