Szent István Ház – London

Gelsey Vilmos (Bécs, 1921. december – London, 2021. február 26.)

Az angliai „Magyarok Nagyasszonya” római katolikus főlelkészség és az ARKME megrendült lélekkel tudatja, hogy báró Gelsey Vilmos, (William de Gelsey) életének 100. évében, szentségekben megerősödve, február 26-án visszaadta a Teremtőnek a lelkét.

       William de Gelsey báró 1921-ben Bécsben született, de a második világháború kitöréséig Budapesten nevelkedett. A Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte tanulmányait, majd apja nyomdokain haladva nemzetközi tanulmányokat folytatott és a Cambridge-i Egyetemen kapott MA diplomát természettudományokból. Először ipari tapasztalatokat szerzett, amelyet menedzsment tanácsadás követett. Végül 1960-ban fordult a befektetési bankok világa felé, melyben halála napjáig dolgozott. Több mint 6 évtizedes bankári karrierje során a világ minden szegmensében tisztelet övezte munkáját, valamennyi partnere elismeréssel adózott tudása előtt.

Gelsey Vilmos fáradozásinak köszönhetően kapta vissza épületét és kezdte meg újbóli működését a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium, amelynek egykor ő is diákja volt. Ezt követően is folyamatosan komoly mértékben támogatta az iskola felújítását és működését. Munkájának elismeréseként II. János Pál pápa 2005-ben a Nagy Szent Gergely Rend Parancsnoki Fokozatával tüntette ki.

Az angliai magyar főlelkészséget rendszeresen támogatta anyagilag.

Elhunyt Báró Gelsey Vilmos lelki üdvéért 2021. március 7-én, nagyböjt 3. vasárnapján 11 óra 30 perckor szentmisét mutatunk be a Szent István Ház, Mindszenty termében. Imádkozzunk Egyházunk jótevőjéért, hogy nyerje el azt a jutalmat, amelyet Krisztus a könyörülő testvéri szeretetet megvalósító követőinek ígért.
Nyugodjék békében!

Banki átutalással történő fizetés esetén kérjük használják az alábbi adatokat:

Acc. Name: Association of Roman Catholic Hungarians in Great Britain
Acc. No: 93544354
Sort Code: 20-35-93
Bank: Barclays    

A referencia-mezőbe kérjük írják be, hogy “ARKME Membership” valamint egy emailben (info@szentistvanhaz.org) küldjék át az új tagok neveit és elérhetőségét (email és/vagy telefonszám).
Előre is köszönjük, hogy 2020-ban is támogatják Egyesületünket és a Szent István Házat!

Ahogy a tavalyi év áprilisában, idén is nagy tetszést aratott a hallgatóság körében a magyar népzene és a régizene két nagykövete: Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi koncertje.

Ez alkalommal azért jött zenélni hozzánk Márta és Judit, hogy a “..gyönyörű népi dallamok és kódexek mélyéről merítsünk erőt az adventi készülődéshez.” – olvashattuk az esemény szervezőjének, a londoni Szent István Háznak ismertetőjében. Az ’54-ben alakult Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesületének nyugat-Londonban található ’új’ központja már több, mint 10 éve működik és várja programjaira honfitársainkat vallási hovatartozástól függetlenül. Mint vallják, az egyesület nem csak hitbeli, de család- és kultúrmisszió is egyben. Ezt a koncertet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nagylelkű támogatásának köszönhetően sikerült megszerveznie az egyesületnek.

Délután 4-kor kezdődött el a lélekemelő előadás meseszép dallamokkal és énekekkel. Mártáék egy évtizede találtak egymásra, és duójukkal szívesen fellépnek határon túli magyarok lakta vidékeken is, többek között Erdélyben, vagy itt Angliában. Mennek, ha hívják őket, és viszik magukkal a magyar kultúra egy szeletét, különlegességekkel teli zenei élmény-csomagjukat.

Az előadás alatt, mint két jó testvér hangolódtak egymásra, annyira szépen együtt érezték a zenét. E hasonlat, megvallom, utalás arra a repülőtéri élményükre, ahol testvéreknek nézte őket a határőr, mindezt Londonba érkezésük történeteként mesélték a teltházas közönségnek. Az est folyamán szintén kisebb anekdotákkal és hangszertörténeti ismertetőkkel fűszerezték a műsorszámok közötti szüneteket. Az egyik ilyen elbeszélés alapján a kis Mártát láthattuk magunk előtt, ahogy a családi zongora húrjaira kanalakat tesz, hogy a csembalóhoz hasonló “zengő” hangokat tudjon kicsalogatni a hangszerből. Ez a hangszer szólalt meg ezen az estén Judit keze alatt is, egészen különleges hang-élményt nyújtva a közönségnek, időutazással reptetve a nagyérdeműt a régizene reneszánsz és barokk világába. Ehhez társult Judit és Márta csodás hangszíne, természetes eleganciája, és a lényükből áradó erő és finomság. A magyar népdal és régizene összefonódása töltötte be a termet. Többször elkaptam olyan pillanatot, hogy a közönség soraiban ülő gyerekek tátott szájjal figyelték a párosukat. Pláne, hogy a pazar hangzást még gazdagabbá tette Márta helyenként felhangzó furulyajátéka, illetve a dobos-, és csengős kísérete. A látványos csengettyűkből és kisebb kolompokból álló hangszerét külön be is mutatta nekünk, mert érdekessége, hogy minden egyes darabja más-más kultúrkörből való. A különféle magyar tájegységekről származó és moldvai gyűjtések mellett az előadás utolsó részében különböző népek karácsonyi énekei kínáltak zenei utazást, többek között a görög “Kali Hronia”, a török “Haci baslar” , vagy az angol “Ding-dong merrily on high.”  

Ha ennek a két órának színe lett volna, akkor számomra mélyzöld árnyalatú lenne, anyagában bársony, és ízre mint a szalonnában sült őzgerinc.

Az otthonról hozott dallamokat még sokáig elhallgattuk volna az izgalmas zenei hangok és a békebeli hangulat által megteremtődött bensőséges légkörben. Külön jó érzés, hogy a meghitt pillanatokat együtt megélve még inkább egységbe forrt a magyar közösség London e kis szegletében.

Azt est végén a szervezők virágcsokrokkal köszönték meg a művésznőknek az élményt, akik továbbra is jelen maradtak, dedikáltak, és közös fotóra is szíves-örömest vállalkoztak.

/Kardulesz Rita/