Gelsey Vilmos (Bécs, 1921. december – London, 2021. február 26.)
Az angliai „Magyarok Nagyasszonya” római katolikus főlelkészség és az ARKME megrendült lélekkel tudatja, hogy báró Gelsey Vilmos, (William de Gelsey) életének 100. évében, szentségekben megerősödve, február 26-án visszaadta a Teremtőnek a lelkét.
William de Gelsey báró 1921-ben Bécsben született, de a második világháború kitöréséig Budapesten nevelkedett. A Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte tanulmányait, majd apja nyomdokain haladva nemzetközi tanulmányokat folytatott és a Cambridge-i Egyetemen kapott MA diplomát természettudományokból. Először ipari tapasztalatokat szerzett, amelyet menedzsment tanácsadás követett. Végül 1960-ban fordult a befektetési bankok világa felé, melyben halála napjáig dolgozott. Több mint 6 évtizedes bankári karrierje során a világ minden szegmensében tisztelet övezte munkáját, valamennyi partnere elismeréssel adózott tudása előtt.
Gelsey Vilmos fáradozásinak köszönhetően kapta vissza épületét és kezdte meg újbóli működését a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium, amelynek egykor ő is diákja volt. Ezt követően is folyamatosan komoly mértékben támogatta az iskola felújítását és működését. Munkájának elismeréseként II. János Pál pápa 2005-ben a Nagy Szent Gergely Rend Parancsnoki Fokozatával tüntette ki.
Az angliai magyar főlelkészséget rendszeresen támogatta anyagilag.
Báró Gelsey 2014-ben Szent István díjban részesült.
Elhunyt Báró Gelsey Vilmos lelki üdvéért 2021. március 7-én, nagyböjt 3. vasárnapján 11 óra 30 perckor szentmisét mutatunk be a Szent István Ház, Mindszenty termében. Imádkozzunk Egyházunk jótevőjéért, hogy nyerje el azt a jutalmat, amelyet Krisztus a könyörülő testvéri szeretetet megvalósító követőinek ígért. Nyugodjék békében!
Idén sajnos a megszorítások miatt nem tudtunk élő műsorral szolgálni a Szent István Házban, viszont a Facebook oldalunkon olyan múltbéli előadásokról osztottunk meg felvételeket, amelyek a Házban kerültek bemutatásra és valamelyest segíthettek az emlékezésben. Kérjük látogassanak el és tekintsék, hallgassák meg a felvételeket.
Banki átutalással történő fizetés esetén kérjük használják az alábbi adatokat:
Acc. Name: Association of Roman Catholic Hungarians in Great Britain Acc. No: 93544354 Sort Code: 20-35-93 Bank: Barclays
A referencia-mezőbe kérjük írják be, hogy “ARKME Membership” valamint egy emailben (info@szentistvanhaz.org) küldjék át az új tagok neveit és elérhetőségét (email és/vagy telefonszám). Előre is köszönjük, hogy 2020-ban is támogatják Egyesületünket és a Szent István Házat!
Ahogy a tavalyi év áprilisában, idén is nagy tetszést aratott a hallgatóság körében a magyar népzene és a régizene két nagykövete: Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi koncertje.
Ez alkalommal azért jött zenélni hozzánk Márta és Judit, hogy a “..gyönyörű népi dallamok és kódexek mélyéről merítsünk erőt az adventi készülődéshez.” – olvashattuk az esemény szervezőjének, a londoni Szent István Háznak ismertetőjében. Az ’54-ben alakult Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesületének nyugat-Londonban található ’új’ központja már több, mint 10 éve működik és várja programjaira honfitársainkat vallási hovatartozástól függetlenül. Mint vallják, az egyesület nem csak hitbeli, de család- és kultúrmisszió is egyben. Ezt a koncertet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nagylelkű támogatásának köszönhetően sikerült megszerveznie az egyesületnek.
Délután 4-kor kezdődött el a lélekemelő előadás meseszép dallamokkal és énekekkel. Mártáék egy évtizede találtak egymásra, és duójukkal szívesen fellépnek határon túli magyarok lakta vidékeken is, többek között Erdélyben, vagy itt Angliában. Mennek, ha hívják őket, és viszik magukkal a magyar kultúra egy szeletét, különlegességekkel teli zenei élmény-csomagjukat.
Az előadás alatt, mint két jó testvér hangolódtak egymásra, annyira szépen együtt érezték a zenét. E hasonlat, megvallom, utalás arra a repülőtéri élményükre, ahol testvéreknek nézte őket a határőr, mindezt Londonba érkezésük történeteként mesélték a teltházas közönségnek. Az est folyamán szintén kisebb anekdotákkal és hangszertörténeti ismertetőkkel fűszerezték a műsorszámok közötti szüneteket. Az egyik ilyen elbeszélés alapján a kis Mártát láthattuk magunk előtt, ahogy a családi zongora húrjaira kanalakat tesz, hogy a csembalóhoz hasonló “zengő” hangokat tudjon kicsalogatni a hangszerből. Ez a hangszer szólalt meg ezen az estén Judit keze alatt is, egészen különleges hang-élményt nyújtva a közönségnek, időutazással reptetve a nagyérdeműt a régizene reneszánsz és barokk világába. Ehhez társult Judit és Márta csodás hangszíne, természetes eleganciája, és a lényükből áradó erő és finomság. A magyar népdal és régizene összefonódása töltötte be a termet. Többször elkaptam olyan pillanatot, hogy a közönség soraiban ülő gyerekek tátott szájjal figyelték a párosukat. Pláne, hogy a pazar hangzást még gazdagabbá tette Márta helyenként felhangzó furulyajátéka, illetve a dobos-, és csengős kísérete. A látványos csengettyűkből és kisebb kolompokból álló hangszerét külön be is mutatta nekünk, mert érdekessége, hogy minden egyes darabja más-más kultúrkörből való. A különféle magyar tájegységekről származó és moldvai gyűjtések mellett az előadás utolsó részében különböző népek karácsonyi énekei kínáltak zenei utazást, többek között a görög “Kali Hronia”, a török “Haci baslar” , vagy az angol “Ding-dong merrily on high.”
Ha ennek a két órának színe lett volna, akkor számomra mélyzöld árnyalatú lenne, anyagában bársony, és ízre mint a szalonnában sült őzgerinc.
Az otthonról hozott dallamokat még sokáig elhallgattuk volna az izgalmas zenei hangok és a békebeli hangulat által megteremtődött bensőséges légkörben. Külön jó érzés, hogy a meghitt pillanatokat együtt megélve még inkább egységbe forrt a magyar közösség London e kis szegletében.
Azt est végén a szervezők virágcsokrokkal köszönték meg a művésznőknek az élményt, akik továbbra is jelen maradtak, dedikáltak, és közös fotóra is szíves-örömest vállalkoztak.
Az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete közösségi házának, a Szent István Ház nagyterme, a Mindszenty-terem kép- és hangtechnikai felújításon esett át amelyre egy pályázat útján kerülhetett sor. Célunk az volt ezzel a pályázattal, hogy a terem infrastruktúráját amennyire lehet, felfrissítsük, modernizáljuk, hogy ez a központ ezáltal műszakilag is úgymond a saját lábára állhasson.
A Bethlen Gábor Alap Zrt. jelentős, 1.5M forintnyi támogatásának köszönhetően sikerült egy olyan kép- és hangrendszert beszerelni, amely multifunkcionális (megfelel úgy a vallási rendezvényeinknek, szentmiséknek, előadásoknak akárcsak a rendszeres filmvetítéseknek egyaránt) és ugyanakkor egyszerű a használata.
A kivitelezés eredményesen megtörtént 2019 december 16-17 között. A régi, használt hangfalak leszerelésre kerültek, helyettük 2db új Martin CDD típusú hangfal lett fölszerelve. Filmvetítésekkor és zenei-alapú programokon eddig nagyon hiányoltuk a mélynyomó (subwoofer) létét, ezzel a projekttel egy Mackie Thump 18s típusú aktív mélynyomót is beszereltek, ami jelentősen hozzáadott a zenei-alapú programjaink minőségéhez.
A meglévő erősítőt, keverőt, kábelmentes mikrofon egységet és mikrofonokat egy külön, erre a célra elkészített úgynevezett rack-szekrénybe „ágyaztuk be”, amely ízlésesen illeszkedik a terem esztétikájához.
A vezeték nélküli (kézi és csiptetős) mikrofonokat beüzemeltük és összekötöttük az új rendszerrel, ami lényegesen megkönnyíti a mozgást a színpad körül a teremben. A hangfalaknak, most, hogy fölkerültek a földről a falra, sokkal nagyobb a hatásfokuk.
Lényeges változás az új kivetítőnk fölszerelése. A képminőségnél, a felbontásnál látszik igazán a különbség. Filmbemutatókat, filmklubokat szervezvén igazán fontos, hogy az a bizonyos film élvezhető legyen a szemnek és ne a gyönge felbontás és homályos kép miatt bosszankodjon a néző.
Köszönet mindazoknak, akik a projekt előkészítésében és kivitelezésében részt vettek és külön köszönet támogatónknak, a Bethlen Gábor Alap Zrt.-nek a pályázat kedvező elbírálását, hogy ezáltal lehetővé tették ezt a technikai felújítást közösségi házunkban.
Továbbra is szeretettel várjuk programjainkra, rendezvényeinkre honfitársainkat!
2019. október 29-én jeles esemény történt a londoni Szent István Ház Mindszenty termében, ahol az új brit bíboros Michael Fitzgerald hálaadó szentmisét mutatott be. Ferenc pápa október 5-én 13 új bíborost nevezett ki, köztük ott volt a brit Michael Fitzgerald érsek, aki a Fehér Atyák missziós szerzetesrendjének a tagja. A brit központi házuk a Szent István Ház szomszédságában van és a Mindszenty termet választotta ki az új bíboros a szentmise helyszínéül. Jó magyar házigazda módjára, igyekeztünk ebben a segítségére lenni.
A szentmisén jelen volt a főcelebráns: Michael Fitzgerald bíboros, Vincent Nichols Anglia és Wales bíborosa, Adams Edward érsek apostoli nuncius, Hudson Nicholas westminsteri érsekség segédpüspöke, a kocelebráló papok valamint az együtt ünneplő angol és magyar hívek is.
A jeles egyházi vendégek megörökítették a kézírásukkal a Szent István Ház vendégkönyvében, hogy itt voltak. A szentmise végén kértem a vendégeket, hogy együtt imádkozzunk Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért.
Sűrű hetet zárt az ARKME egyesületének kulturális központja, a londoni
Szent István Ház: a liturgikus eseményekben bővelkedő húsvéti Nagyhét után
ezúttal a rock and rollé és az operetté volt a főszerep. A sort a legújabb
hazai supergroup, a Benkő László, Jávori Ferenc (Fegya), Müller Péter Sziámi és
Szakcsi Lakatos Béla alkotta Budapest Gold Stars nyitotta. A formáció alkalmi
kalandnak indult, ám az Omega-legenda születésnapjára szervezett zenei
együttlét végül tartós kapcsolatba torkollott.
A londoni bulin Szakcsi Lakatost Darvas Ferenc zeneszerző és fejszámolóművész
helyettesítette, bár sajátos mutatványait látva (négyjegyű számok
összeszorzása, fekve eljátszott Bach-mű, stb.) a helyettesítés itt talán nem a
legjobb szó. Az egyedi képességek felvillantása, a frontember-szerep át- és
visszapasszolgatása egyébként végigkísérte a produkciót, ahogy az egy
supergrouptól elvárható. Müller Péter Sziámi hol francia sanzonok tolmácsolójaként,
hol pedig a száműzött odesszai rabbi szerepében vitte a show-t, a munkácsi
születésű Fegya orosz és ukrán nyelvű örökzöldekkel énekeltette meg közönség ehhez
is értő részét, Benkő László pedig – a két Ferenc zongoraalapú játéka után – a
szintetizátorban rejlő lehetőségekről prezentált nagydoktori értekezést.
A kvartett énekese két nappal később – a Müller Péter Sziámi AndFriends
vezetőjeként – ismét színpadra lépett, azonban személyén és az olyan ismert
dalokon kívül, mint a Mi már leszoktunk
róla, nem volt kontinuitás a két esemény között. Az előbbi sanzonos-kuplés-klezmeres
beütésű örömzene, míg a másik a hazai alter-rock sűrűjét adó rock and roll buli
volt, Kirschner Péter, Winterverber Csaba és Angler Ákos életerős gitár- és
ritmusszekciójával megtámasztva. A történeti előzményekig (Sziámi, Kontroll
Csoport, URH) visszanyúló szeánszot egyébként – afféle London-specikus
sajátosságként – öltönyben érkezett, joviális ’56-os urak is megtisztelték, míg
a kulturálisan korrekt közönségreakciót az ülősorok mögött táncoló lányok
biztosították. Utóbbiak csupán az Előrelátó
csecsemő elmaradása miatt mutattak némi csüggedést, de a problémára végül („Majd
megnézem a YouTube-on!”) megtalálták a megoldást.
Egészen más érzésvilágot, s így más hallgatóságot vonzott a Szent
István Házba a hétvégén fellépett Operettissimo. A négy énekest – Kolcsár
Katalin, Székely Zsejke, Plesa Róbert és Rigmányi István –, valamint egy
hegedű- és egy zongoraművészt (Gyenge Balázs és Kolcsár Péter) magába foglaló,
magyar operett-klasszikusokkal turnézó társaság nagy része a Kolozsvári Magyar Operából
érkezett. Talán ennek, talán a zenei kínálatnak köszönhetően a produkcióra nagyrészt
Erdélyből elszármazottak voltak kíváncsiak. (Egy marosvásárhelyi születésű tanárnő
például Liverpool környékéről jött ide, majd utazott vissza még aznap.) A műfaj
legismertebb alkotásaiból (Bob herceg, Csárdáskirálynő, Marica grófnő) szemezgető
repertoár idővel a közönséget is éneklésre késztette, míg az utolsó sorban egy
fiatalasszony feltalálta az ülőcsárdást. A kérdésre, hogy az operett – ez a
nemrég hivatalosan is hungarikum besorolást kapott irányzat – a jövőben nem szorul-e
be egy főleg Erdélyben kedvelt zenei szubkultúra státusába, Plesa Róbert
zenekarvezető határozott nemmel felel, s a Fővárosi Operettszínház
látogatottsági rekordjait hozza fel példaként.
Hát mostantól ez már a Szent István Házon se múlik.
