2019. október 29-én jeles esemény történt a londoni Szent István Ház Mindszenty termében, ahol az új brit bíboros Michael Fitzgerald hálaadó szentmisét mutatott be. Ferenc pápa október 5-én 13 új bíborost nevezett ki, köztük ott volt a brit Michael Fitzgerald érsek, aki a Fehér Atyák missziós szerzetesrendjének a tagja. A brit központi házuk a Szent István Ház szomszédságában van és a Mindszenty termet választotta ki az új bíboros a szentmise helyszínéül. Jó magyar házigazda módjára, igyekeztünk ebben a segítségére lenni.
A szentmisén jelen volt a főcelebráns: Michael Fitzgerald bíboros, Vincent Nichols Anglia és Wales bíborosa, Adams Edward érsek apostoli nuncius, Hudson Nicholas westminsteri érsekség segédpüspöke, a kocelebráló papok valamint az együtt ünneplő angol és magyar hívek is.
A jeles egyházi vendégek megörökítették a kézírásukkal a Szent István Ház vendégkönyvében, hogy itt voltak. A szentmise végén kértem a vendégeket, hogy együtt imádkozzunk Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért.
Sűrű hetet zárt az ARKME egyesületének kulturális központja, a londoni
Szent István Ház: a liturgikus eseményekben bővelkedő húsvéti Nagyhét után
ezúttal a rock and rollé és az operetté volt a főszerep. A sort a legújabb
hazai supergroup, a Benkő László, Jávori Ferenc (Fegya), Müller Péter Sziámi és
Szakcsi Lakatos Béla alkotta Budapest Gold Stars nyitotta. A formáció alkalmi
kalandnak indult, ám az Omega-legenda születésnapjára szervezett zenei
együttlét végül tartós kapcsolatba torkollott.
A londoni bulin Szakcsi Lakatost Darvas Ferenc zeneszerző és fejszámolóművész
helyettesítette, bár sajátos mutatványait látva (négyjegyű számok
összeszorzása, fekve eljátszott Bach-mű, stb.) a helyettesítés itt talán nem a
legjobb szó. Az egyedi képességek felvillantása, a frontember-szerep át- és
visszapasszolgatása egyébként végigkísérte a produkciót, ahogy az egy
supergrouptól elvárható. Müller Péter Sziámi hol francia sanzonok tolmácsolójaként,
hol pedig a száműzött odesszai rabbi szerepében vitte a show-t, a munkácsi
születésű Fegya orosz és ukrán nyelvű örökzöldekkel énekeltette meg közönség ehhez
is értő részét, Benkő László pedig – a két Ferenc zongoraalapú játéka után – a
szintetizátorban rejlő lehetőségekről prezentált nagydoktori értekezést.
A kvartett énekese két nappal később – a Müller Péter Sziámi AndFriends
vezetőjeként – ismét színpadra lépett, azonban személyén és az olyan ismert
dalokon kívül, mint a Mi már leszoktunk
róla, nem volt kontinuitás a két esemény között. Az előbbi sanzonos-kuplés-klezmeres
beütésű örömzene, míg a másik a hazai alter-rock sűrűjét adó rock and roll buli
volt, Kirschner Péter, Winterverber Csaba és Angler Ákos életerős gitár- és
ritmusszekciójával megtámasztva. A történeti előzményekig (Sziámi, Kontroll
Csoport, URH) visszanyúló szeánszot egyébként – afféle London-specikus
sajátosságként – öltönyben érkezett, joviális ’56-os urak is megtisztelték, míg
a kulturálisan korrekt közönségreakciót az ülősorok mögött táncoló lányok
biztosították. Utóbbiak csupán az Előrelátó
csecsemő elmaradása miatt mutattak némi csüggedést, de a problémára végül („Majd
megnézem a YouTube-on!”) megtalálták a megoldást.
Egészen más érzésvilágot, s így más hallgatóságot vonzott a Szent
István Házba a hétvégén fellépett Operettissimo. A négy énekest – Kolcsár
Katalin, Székely Zsejke, Plesa Róbert és Rigmányi István –, valamint egy
hegedű- és egy zongoraművészt (Gyenge Balázs és Kolcsár Péter) magába foglaló,
magyar operett-klasszikusokkal turnézó társaság nagy része a Kolozsvári Magyar Operából
érkezett. Talán ennek, talán a zenei kínálatnak köszönhetően a produkcióra nagyrészt
Erdélyből elszármazottak voltak kíváncsiak. (Egy marosvásárhelyi születésű tanárnő
például Liverpool környékéről jött ide, majd utazott vissza még aznap.) A műfaj
legismertebb alkotásaiból (Bob herceg, Csárdáskirálynő, Marica grófnő) szemezgető
repertoár idővel a közönséget is éneklésre késztette, míg az utolsó sorban egy
fiatalasszony feltalálta az ülőcsárdást. A kérdésre, hogy az operett – ez a
nemrég hivatalosan is hungarikum besorolást kapott irányzat – a jövőben nem szorul-e
be egy főleg Erdélyben kedvelt zenei szubkultúra státusába, Plesa Róbert
zenekarvezető határozott nemmel felel, s a Fővárosi Operettszínház
látogatottsági rekordjait hozza fel példaként.
Hát mostantól ez már a Szent István Házon se múlik.
