Filmklub – “A pap gyermekei”

Térkép betöltése...

Date/Time
Date(s) - 2019/05/03
19:30 - 21:30

Location
Szent István Ház

Categories


A mai nézőnek úgy kellenek a minőségi európai komédiák, mint egy falat kenyér, s a horvát Vinko Bresan szerencsére nem is okoz csalódást.

A pap gyermekei esetében persze nem egyszerű vígjátékról van szó: Vinko Bresan ötödik nagyjátékfilmje sok embertípust és társadalmi problémát pellengérre állító, fullánkos szatíra. Már maga az alaphelyzet is a groteszk iskolapéldája: a tengerparti kisvárosba áthelyezett pap, Fabijan atya (Kresimir Mikic) rájön, hogy valamiként serkentenie kéne a helyi népességszaporulatot, s háborút indít a születésszabályozás bevett stratégiái ellen.

Bresan többszörös fesztiválnyertes munkája túlzás nélkül nevezhető az utóbbi évek egyik legjobb európai mozijának. A történetszövés és a főhős alakja olyan – szintén az öreg kontinensről származó – produkciók egész sorát idézheti a közönség emlékezetébe, mint pl. Anders Thomas Jensen Ádám almái című dán filmje. Sőt A pap gyermekei néhol hasonlóan groteszk stílust mutat fel, mint amit a közép-európai vagy skandináv hagyományból ismerhetünk. Bresan munkája más szempontból vizsgálva viszont nagyon is egyedi: olyan széles palettáról választja témáit, s oly vakmerő következetességgel fejti ki azokat, hogy az párját ritkítja manapság. Noha a film egy népességszaporulat körül bonyolódó helyzetet exponál, ahogy a történet előrehalad, számos más téma kerül a csúfondáros irónia célkeresztjébe. Bresan nem átall olyan problémákat is górcső alá venni, mint az aggasztó méreteket öltő kisvárosi bigottság, a vaskalapos nacionalizmus és idegengyűlölet, a nem kívánt terhesség, a léha, perspektívák nélküli életvitel, vagy épp a fegyverkezési mánia.

Az alkotás humorába elég komoly energiákat invesztáltak az alkotók. A forgatókönyvírók hol sziporkázóan vicces dialógusokat adnak szereplőik szájába, hol pedig burleszket idéző szituációkba keverik őket. Ez utóbbi megoldáshoz egyébiránt jól illeszkedik az egyes jelenetek rajzfilmszerűen elnagyolt, túlzó szcenírozása is. A groteszk hangvételhez igazodva nyomokban a vizuális stílus terén is találunk valóságtorzító megoldásokat. Feltűnő például némely totálok rendhagyó kameraállása, bizonyos pontokon az élességgel végzett önfeledt játék, de nem mehetünk el szó nélkül a fehér háttérbe helyezett, villanásnyi gondolatmontázsok mellett sem, melyek szintúgy a rajzfilmszerű jelleget erősítik.

A nyilvánvaló szépséghibáktól eltekintve egy kifinomult és minden porcikájában őszinte szatírát kapunk, mely szerencsére elég intelligens ahhoz, hogy bölcsen tartózkodjon a mai (főként amerikai) vígjátéksztenderdben uralkodó közönséges stílustól.
/filmtett/

Horvát vígjáték, 2013, 93perc
Rendezte: Vinko Bresan

Belépés: ingyenes.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!